Bronchoalveolaris tÜdŐcarcinoma okozta hypertrophiÁs osteopathia \(acropachia\) egy magyar vizslÁban:

A NYÁLCYSTA SEBÉSZETE KISÁLLATOKON
Dr. Németh Tibor, PhD, tanszékvezető egyetemi docens Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Sebészeti és Szemészeti Tanszék és Klinika A főként kutyában előforduló nyálcysta sebészetének alapvető feltétele a nyálmirigyek anatómiájának pontos ismerete. A négy pár nyálmirigy közül a glandula parotis és a glandula zygomatica elvétve érintett a betegségben. A nyálcysta kórképének leggyakoribb szereplője a közös pólyában elhelyezkedő és egy jelképes septummal elválasztott glandula mandibularis és glandula sublingualis monostomatica. Ritkábban a glandulae sublingualis polystomaticae is érintettek lehetnek. A leggyakrabban érintett két nagy nyálmirigy a v. maxillaris, a truncus (vena) linguofacialis és a ramus buccalis ventralis n. facialis által határolt háromszögletű területen helyezkedik el, amelyből cranialisan kiinduló közös nyálvezeték mentén sorakoznak a sublingualis polystomaticae mirigytestei. Ezek a m. digastricus és a m. mylohyoideus között haladva nyílnak a szájüreg ventrális nyálkahártyájának felületére a frenulum linguae két oldalán. Differenciál diagnosztikai jelentőségű a lymphocentrum mandibulare glandula mandibularis és glandula sublingualis monostomatica-hoz való anatómiai közelsége, amely a truncus linguofaciálist követve 2-5 A nyálcysta a nyálmirigy állományában, gyakran a kivezető járatot is érintve a kötőszövetes tok kitágulásával járó idült folyadékgyülem. Kóroktana a mai napig nem tisztázott, leginkább tompa traumát (pl. fojtónyakörv?) vagy a nyál szövetközi bejutása okozta gyulladást sejtenek a betegség hátterében. Fajtadispozíció nem bizonyított, de uszkárokban, német juhászokban és tacskókban a betegség relatív gyakorisága állapítható meg. Klinikai formái gyakorisági sorrendben: cervicalis (gl. mandibularis és sublingualis monostomatica), sublingualis vagy „ranula” (a gl. sublingualis polystomaticae) és pharyngealis (gl. mandibularis, gl. parotis?). A kórelőzményben a tulajdonos rendszerint lassan és fokozatosan kialakuló duzzanatról számol be. A diagnózis a nem fájdalmas, hullámzó duzzanat jellegzetes lokalizációja alapján már sejthető, amelynek próbapunkciójával típusos, „mézgaszerűen” nyúlós, mucinózus, sárgás-vörhenyes folyadék nyerhető, amelynek laborvizsgálatával sejtszegénység és PAS pozitivitás állapítható meg. A ranula táplálkozási nehézséget, szájüregi vérzést, a pharyngealis nyálcysta felső légúti szűkület tüneteit okozhatja. Képalkotó eljárások alkalmazása (röntgen, „sialográfia”) rendszerint szükségtelen. A terápia egyértelműen sebészi! A nyálcysta többszöri punkcióval való „kezelgetése” a cysta visszatelése miatt hatástalan, és a későbbi műtétet is nehezíti, tehát tilos! Amennyiben a nyálcysta és a hozzátartozó mirigy érzékeny és meleg tapintatú, preoperatív antibiotikum (spiramycin-metronidazol, amoxicillin-klavulánsav) adása a struktúra zsugorodását eredményezheti. A jelenleg ajánlott műtéti beavatkozás prioritása a cystához tartozó nyálmirigy és kivezető csövének kínosan precíz ’en bloc’ rezekciója, amelyet – a szerző véleménye szerint – érdemes kiegészíteni a cysta teljes eltávolításával is. Ez utóbbi sokak szerint nem indokolt, mert szövettani tanulmányok igazolták, hogy a cysta falát alkotó sejtcsoportok nem képesek a nyálat újratermelni, valamint a cysta eltávolítása gyakran igen nagy feltárással és holttér-képződéssel jár. Mindazonáltal a cysta vagy részletének bent hagyása a gyógyulási időt növeli, a sebet jobban hegesíti, valamint bőr alatti seroma képződésére hajlamosít. A műtét kötelező része a drainage és a naponta cserélendő nyaki fedőkötés, amely a szövődmények (utóvérzés, seroma) esélyét csökkenti.

Source: http://allatorvosoktatas.hu/program/nemethtibor.pdf